Fűtésre száraz, keményfát használunk. Ilyen a bükkfa, tölgyfa, akácfa, kőrisfa, égerfa és az összes gyümölcsfa. A keményfák nyugodt lánggal égnek és kevés a hamujuk, fűtőértékük magasabb, mint a puhafáké. A puhafák (nyír, hárs, fenyő, nyár és a jegenye) gyorsabban égnek, sok hamut adnak és hamar kihűl a parazsuk. A gyümölcsfák közül az alma-, körte- és szilvafa égéskor kellemes illatú. A gyantatartalmú tűlevelű fák élénk, gyors lánggal égnek, és a gyantakristályok miatt gyakran pattognak és sisteregnek, égésükkor a szikrakicsapódás nagyon gyakori. A gyanta égésekor nagyon sok kátrány és korom keletkezik, ezért ilyen fa használatakor számítani kell a kátránylerakódásra és a kályha gyorsabb tönkremenetelére. A fát cserépkályha esetén 30cm-re, míg kandalló esetén tűzterének ismeretében 30-60cm hosszúságúra kell fűrészelni. A frissen kivágott fa nedvességtartalma 50-60 %, amely 3 hónap alatt 40%-ra csökken. Ez a fa még nem alkalmas fűtésre, mert a hő legnagyobb része arra fordítódik, hogy a fában lévő víz elpárologjon, gőzzé alakuljon, így a cserépkályha nem fogja elérni a kívánt hőmérsékletet és a ház hideg marad. A kivágott fát csapadékmentes helyen kell tárolni vágástól számított 2 évig, amikor már csak körülbelül 18% nedvességtartalma van. Csak nagyon száraz fát használjunk, a legjobb hatásfok elérése érdekében is. Nedves fa használata esetén a fában lévő víz és az égés során keletkező víz is a füsttel együtt kicsapódik a kályha és a kémény belsejében és vékony kátrányréteget képez, illetve az ajtó üvege is kormossá válik.