Fontos tudnivalók!

1. Cserépkályha vagy kandalló?

Ma már a csempekandalló és cserépkályha között kinézetben nem sok különbség van, működésben és felépítésben annál több. Sokan megkérdezik tőlünk, melyiket ajánljuk. Ilyenkor meg szoktuk Tőlük kérdezni: mire szeretné használni? Azoknak, akik folyamatos tüzelés mellett (napi maximum kétszeri megrakással) szeretnék pótfűtésre vagy a teljes ház fűtésére használni, azoknak a cserépkályha a jó választás. Akik csak az esti órákban, munkából hazaérve a lefekvésig szeretnék élvezni a tűz látványát és a meleget, majd lefekvés után már nincs szükségük pótfűtésre, azoknak a kandallót ajánljuk. Hétvégi házba, nyaralóba kizárólag a kandallót szabad vásárolni, mert az azonnal leadja a kívánt hőt, míg a cserépkályha addigra melegedne fel, mire Ön már elhagyja az épületet!

A cserépkályha és a kandalló felépítésben tér el egymástól. A cserépkályhát a mesterek úgy készítik, hogy a kályhacsempéket hátul drótokkal összekötik, majd tetőcseréppel, vagy samottal kibélelik, és közben folyamatosan különböző méretű samott téglákból füstjáratot alakítanak ki benne. Egy cserépkályha ezért 1.000-1.500 kg is lehet. Ha belegondolunk így már érthető a viselkedése is, miszerint befűtés után körülbelül 2 óra alatt éri el maximális hőmérsékletét és a tűz kialvása után még 10-12 órán keresztül tartja a meleget. A cserépkályha a hőt a felületén adja le hősugárzás útján, így minél nagyobb a befűtendő légterük annál nagyobb kályhát kell építenünk. Általános szabályként azt mondjuk, egy kályhacsempe 1 légköbmétert fűt be hagyományos épület esetén és 1,5 légköbmétert szigetelt ház esetén.

A csempekandalló a cserépkályhával ellentétben egy öntöttvas, vagy lemez tűztérbetétből áll, melyet kályhacsempéből előre összepanelozott elemekből burkol a kályhásmester. A kandalló összsúlya 500 kg körül van. Begyújtás után a fém tűztérbetét azonnal leadja a hőt a körülötte lévő levegőnek. A tűz kialvása után, mivel a kandallóban lévő tűztérbetét és kályhacsempe súlya sem számottevő, 2-3 óra múlva kihűl. A kandalló esetén tehát a tűztérbetét a kandalló belsejében lévő levegőt melegíti fel főként és az a kandalló tetején lévő szellőzőn át távozik. Mivel a meleg levegő felfelé száll ezért arra kell számítani, hogy a plafonon és a padló közelében a hőmérséklet jelentősen eltér egymástól. A tűztérbetét a hő másik részét, 20%-át az üvegfelületen keresztül adja le hősugárzás útján, amíg a tűz ég benne. Ma már sok gyártó gyárt folyton égő tűztérbetétet, hogy kiküszöbölje a hagyományos betétek hibáját, miszerint hirtelen, rövid idő alatt leadják maximális teljesítményüket és utána nagyon rövid idő alatt kihűlnek. A folyton égő tűztérbetétekben ezzel szemben akár 10-12 órán át ég a tűz, így folyamatosan adja le a hőt, igaz nem a maximális teljesítményén.

Még egy fontos tényező, amit érdemes szem előtt tartani a mai energia és fa árak mellett. A cserépkályhában lévő hosszú füstjáratnak köszönhetően a füstgáz energiájának 70-90 %-át le tudja adni használatától függően. Ezzel szemben sajnos a kandalló tűzterében lévő forró füstöt lehetőleg 1 méteren belül a kéménybe kell vezetni, hogy ne füstöljön vissza, ezért hatásfoka általában 70-85%, a maradék 30-40% a kéményen át távozik a környezetbe. Ez a hatásfok különbség a használatukból adódik. Mivel a cserépkályhába begyújtás után körülbelül 1 óra múlva a fa elég és parázs keletkezik belőle, ezért az ajtókat és a levegőnyílásokat be kell zárni, így a fa izzása zárt térben történik és a meleg a kályhában marad. Ezzel szemben a kandalló levegőnyílásai mind addig nyitva vannak, amíg a fa ég benne, és mivel a kandalló huzatigénye jóval nagyobb mint a cserépkályháé, ezért a meleg jelentős része eltávozik a kéményen keresztül. A folyton égő tűztérbetétek előnye, hogy a levegőnyílás zárásával az égés lelassul és csökken a légfelesleg, így kevesebb forró levegő távozik a kéményen keresztül, viszont ez hosszabb ideig tart.

(Sajnos nagyon sok kályhás és cég az 1-2 nap alatt felépíthető kandalló mellett teszi le a voksot, mivel a kandallóbetéten lévő haszon jelentős és a fele idő alatt felépíthető kandallóért is ugyanakkora munkadíj kérhető, mint egy járatos cserépkályháért. Így egyértelmű, hogy félretájékoztatja az ügyfelet, hogy mindenféleképpen a neki hasznos kandallót válassza. A MAT Kerámia Kft teljes mértékben független ettől, hiszen a mi fő profilunk a kályhacsempe gyártása és számunkra mindegy, hogy a csempéből kandallót, vagy cserépkályhát építenek. A célunk csak az, hogy az ügyfél azt kapja, amit szeretett volna és elégedett legyen.)

2. Vizes, központi fűtésre köthető rendszer vagy hagyományos?

Szinte minden ember vizes kandallót, vagy cserépkályhát szeretne, amivel kényelmesen befűtheti a teljes házat. A vizes rendszereknek viszont sok előnyük és hátrányuk is van, melyeket érdemes mérlegelni. Egyik hátránya mindkét rendszernek, hogy áramszünet esetén az eszközök nem használhatók, így sem a központi fűtés sem a cserépkályha vagy kandalló nem fog fűteni és a hősugárzót sem tudják bekapcsolni. Egy hagyományos cserépkályha vagy kandalló független mindentől, így áramszünet, gázszünet esetén is biztonságosan, teljes mértékben működik és nem utolsó sorban fényt is ad az adott helyiségbe.

Kandallók esetén két gyártó is van aki vizes tűztérbetétet gyárt Magyarországon. Ezek a betétek igen megbízhatók, így egy áramszünet esetén sem kell félni attól, hogy felrobban, vagy károsodik. A vizes kandallóbetét megvásárlása előtt azonban alaposan fel kell mérni a szükséges teljesítményt. A vizes betétek 18-33 KW közötti teljesítményt tudnak, melynek 60%-át a víznek, 40%-át a levegőnek adják át. Átlagosan egy ház fűtésigénye 25 KW, így ha egy 25 KW-os vizes betétet helyezünk el, akkor 15 KW teljesítmény fog a vízen keresztül a házba jutni és 10 KW teljesítmény abba a helyiségbe, ahol a kandalló áll.

Általában az emberek szeretik ha a kandalló burkolata is meleg. Sajnos a vizes kandallóbetétek esetén a burkolat nem tud átmelegedni, mert a víz elvonja a hőt.

Még egy apró dologra szeretném felhívni mindenki figyelmét. Sokan nem tudják, vagy nem gondolnak bele, hogy a vizes kandallók fa fogyasztása 8kg/óra (hasonló, mint egy hagyományos kazáné). Ez nem tűnik soknak, de fárasztó tud lenni hosszú távon.

Cserépkályhák esetén jóval több problémával kell szembenéznünk:

A cserépkályhákba szerelt vízpatkó semmilyen biztonsági elemmel nincs felszerelve, ezért csak nyílt tágulási tartállyal szabad beszerelni. Azonban ha áramszünet van, a kályhában lévő parázs tovább izzik, így a víz egy idő után elforr és a vízpatkó tönkremegy, rosszabb esetben szétrobbantja a kályhát. Ha még mindig parázs van a kályhában, akkor sajnos a ház is leéghet (volt már rá példa). Ezen okokból kifolyólag a vízpatkóval ellátott cserépkályhát nem szabad egyedül hagyni.

Jelenleg nincs olyan gyártó Magyarországon, aki bevizsgált engedélyekkel ellátott vízpatkót forgalmazna. Ez nem probléma mindaddig, amíg nem történik valami baj, mondjuk áramszünet és a kályha szétrobban, vagy kilyukad a vízpatkó. Ebben az esetben sajnos sehol nem tudnak reklamálni és kárukat senki nem téríti meg.

A legnagyobb probléma azonban az, hogy a tűztérbe egy hideg felületet helyeznek el és az égés során keletkező vízgőz és füst lecsapódik és kátrány keletkezik. A kátrány nagyon nehezen távolítható el és nyáron nagyon büdös. A cserépkályha átlagos élettartama 20 évről 10 évre csökken le általa. A cserépkályhát újra lehet rakni, de a kéményt nem szokták.

A vízpatkós cserépkályhának még egy problémája, hogy a víz folyamatosan elvonja a hőt a kályhából, ezért a kályha jóval hamarabb kihűl.

A problémák nem szüntethetők meg, de csökkenthetők, ha a vízpatkót és a radiátorokat külön fűtéskörön helyezzük el és egy hőcserélőn keresztül közvetítjük a hőt. Ezzel a megoldással elérhetjük azt, hogy a kályhának kezdetben sokkal kevesebb vizet kell felmelegíteni, így már szinte az elejétől egy melegebb vizet tudunk a kályha belsejébe engedni, így nem csapódik ki olyan könnyen a kátrány. Az az optimális, ha a kályhába beérkező víz hőmérséklete 50 °C-os az elmenőé pedig 80°C-os, így a füstgázban lévő víz nem tud olyan hamar kicsapódni. Egy másik praktika, ha a vízpatkót nem a tűztérben helyezik el, hanem a tűz felett (ebben az esetben már nem vízpatkó lesz, hanem egy hőcserélő), így a tűz folyamatosan leégeti a kátrányt a felette lévő hőcserélő felületéről.

3. Mikor építtessük és mire figyeljünk?

Magyarországon az egyik legnagyobb hiba, hogy az embereknek akkor jut eszébe, hogy cserépkályhát vagy kandallót szeretnének, amikor megcsípi a dér a lábukat. Ilyenkor a gyártók és a kályhások nem tudják a piaci igényeket követni és ezért a gyártási idő akár 8 hétre is eltolódhat. Az év maradék 8 hónapjában a gyártási idő általában 4 hét, ami a gyártáshoz szükséges technológiai idő. Ezen kívül figyelembe kell venni, hogy az elkészült cserépkályhát 4-5 hétig szárítani kell és csak utána használható fűtésre, tehát ha az októberi fűtésszezonra működő kályhát szeretnénk, akkor legkésőbb júliusban meg kell rendelni a cserépkályhát. A tavasszal, vagy nyáron épült cserépkályhák előnye, hogy a belsejében lévő víz a természetes meleg hatására távozik így nem kell azon fáradoznunk, hogy napjában 3-szor begyújtsunk a kályhába (szárító fűtés) figyelve arra, hogy a külső hőmérséklet hidegebb legyen, mint a belső, mert különben a füst a házba áramlik vissza. Kandallókat nem kell szárítani, így azoknál csak a gyártási időt kell kivárni.

A cserépkályhát és a kandallót célszerű a vakolás után, de a festés előtt építtetni. Sajnos a cserépkályha építése kosszal jár, ugyanis a mesterek hagyományosan agyaggal kenik ki a kályha belsejét. Ha már festettek, vagy kész házba kerül felépítésre, akkor sincs nagy gond, csak kérni kell a kályhásoktól, hogy takarják le a falat és a padlót. Arra azonban fel kell készülni, hogy ha a kályhásnak vágni kell a kályhacsempéket, vagy kályha belsejébe vágják a samott téglát és tetőcserepet, akkor az rengeteg porral jár.

Célszerű a padlóburkolást is a kályha felépítése utánra hagyni amennyiben az puha, mint például a laminált lap, parketta, parafa. Nagyon fontos, hogy puha padló nem lehet a kályha alatt, mert a súlya miatt összenyomja azt, és ezáltal eldőlhet a kályha. Járólap, vagy kőburkolat esetén viszont érdemes a burkolatra rakni a kályhát, mert ezek elbírják a kályha súlyát és nem kell a kályha vonalát követve burkolni.

Célszerű már a ház építésénél odafigyelni, hogy hol lesz a kályha és annak megfelelően kialakítani a kéményt, illetve az aljzatot. Padlófűtés esetén figyeljenek arra, hogy ne legyen csővezeték a cserépkályha alatt, mert a súlytól összeroppanhat, akkor viszont a padlófűtést és a kályhát is újra kell építeni. Ha a padlófűtés már elkészült, akkor arra csak kandallót szabad építeni. Ha cserépkályhát szeretnék építeni, akkor az alá körülbelül 12cm vasalt beton aljzatot kell kialakítani. Ha emeletre szeretnének fatüzelést, akkor célszerű a jóval könnyebb kandallót beépíteni, vagy kérje ki egy statikus szakvéleményét, hogy a födém elbírja-e a cserépkályha 1.000-1.500 kg-os tömegét.

A mai energiatakarékos világban nagyon sokan igen jól záródó nyílászárókat szerelnek fel. Ebben az esetben nagyon fontos, hogy a cserépkályha, vagy a kandalló kívülről kapja az égéséhez a levegőt. Ez több okból fontos. Mivel az égéshez oxigén szükséges és ha a házban lévő levegő nem cserélődik folyamatosan, akkor a fa az égése során elhasználja a bent lévő oxigént a levegőből. Figyelembe kell venni azt, hogy 1 kg fa égéséhez 4,3 m3 levegő szükséges, így ebből adódik, hogy napi 15 kg fa eltüzeléséhez napi 63 m3 friss levegő szükséges. A másik probléma, hogy a cserépkályha és kandalló működéséhez a kéményben huzatra van szükség, ami azt jelenti, hogy a ház belsejéből a levegőnek a kéményen keresztül távoznia kell. Viszont ha a nyílászárok teljesen lezárnak nincs levegő utánpótlás és megszűnik a huzat, a tűz elalszik és a kályha füstölni fog. Végül pedig mindig elfelejtik, hogy a mai modern konyhák nagyon jó minőségű páraelszívóval vannak felszerelve, melyeket ha bekapcsol a háziasszony vákuum keletkezik a házban. Mivel a nyílászárók nem engedik be a levegőt egyetlen hely marad ahol a levegő beáramolhat ez pedig a kéményen, majd a kályhán keresztül történik meg. Ez a visszaáramlás visszahozza a keletkezett füstgázokat és másodpercek alatt megtelik a ház füsttel. Ez akár emberéletet is követelhet, ezért nagyon fontos, hogy külső levegőről üzemeltessék a cserépkályhát és a kandallót is, vagy szereljenek az ablakokra olyan szellőzőt, amely vákuum hatására kinyit. A jobb minőségű tűztérbetétek el vannak látva a külső levegőt bevezető csővel, melyre egy flexibilis csövet kötve akár az aljzatban, akár a falon is be lehet vezetni a külső levegőt. A cserépkályháknál is hasonlóan kell megoldani, ugyanis egy flexibilis csővel be kell állni a tűztér alá, ahonnan a kályhásmester elvezeti a friss levegőt. Ebben az esetben az ajtónak már nincs funkcionális szerepe, akár folyamatosan is zárva lehet, mert a levegőt egy csappantyú segítségével lehet szabályozni a csővezetéken. Érdemes azonban olyan kéményt választani, ami plusz egy, a levegő bevezetésére alkalmas nyílással rendelkezik, így közvetlen a kályha mellől kell a levegő beáramlást megoldani.

4. Kémény

A kályha működése során a legfontosabb a jó kémény. Ha nem megfelelő a kémény huzata a cserépkályha, vagy a kandalló füstölni fog. Kandallók esetén a kémény minimális belső átmérője 160mm, de igazából 180, 220mm-t szoktuk ajánlani a tűztér típusától függően. Minden tűztérbetéthez megadja a gyártó, hogy milyen kéményátmérő szükséges neki, azonban a kémény építésénél még általában nem választják ki az emberek a tűztér típusát. A tűztérbetétek többségénél elegendő a 180 mm belső átmérőjű kémény, de vannak olyan nagy méretű, vagy több oldalról üveges tűzterek, ahol ez nem elegendő. Vizes betétek esetén is célszerű a 220 mm-es kéményt választani, mert a víz elveszi a hőt a füstgáztól, így csökken a hőmérsékletkülönbség és ezáltal a huzat is.

Cserépkályha esetén jobb a helyzet, mert azok a  hagyományos kistéglás kéménybe is beköthetők, melynek belső átmérője 140mm. Igaz, itt is jobb, ha 160, 180mm-es átmérőjű kémény van. Minél nagyobb a kémény átmérője és magassága annál nagyobb a huzata, ami megakadályozza a visszafüstölést. A kémény mérete (a huzat nagysága) befolyásolja a cserépkályhára rakható ajtó méretét. Egy hagyományos kistéglás kéményre csak hagyományos cserépkályha ajtó rakható. Ha valaki nagy látványajtót szeretne (minimum 40×40 cm) azok mindenféleképpen 180 mm-es átmérőjű kéményt építsenek. A túl nagy kémény sem jó, mert ha a huzat túl nagy a cserépkályha sokkal hamarabb kihűl. A legjobb, ha a kifejezetten erre a célra gyártott Leier, vagy Schiedel kéményt vásárolnak. A kémény magassága is nagyon fontos, minimum 4,2 m-nek kell lenni. Fontos, hogy a kémény magasabb legyen, mint a tető legmagasabb pontja, de ezt a kőművesek tudják.

A legkönnyebben úgy ellenőrizheti a kémény huzatát, hogy a tisztítónyílásra egy A4 méretű papírt helyez. Ha a papír ott marad a nyílásnál akkor a kémény huzata megfelelő.

5. Milyen fa használható?

Fűtésre száraz, keményfát használunk. Ilyen a bükkfa, tölgyfa, akácfa, kőrisfa, égerfa és az összes gyümölcsfa. A keményfák nyugodt lánggal égnek és kevés a hamujuk, fűtőértékük magasabb, mint a puhafáké. A puhafák (nyír, hárs, fenyő, nyár és a jegenye) gyorsabban égnek, sok hamut adnak és hamar kihűl a parazsuk. A gyümölcsfák közül az alma-, körte- és szilvafa égéskor kellemes illatú. A gyantatartalmú tűlevelű fák élénk, gyors lánggal égnek, és a gyantakristályok miatt gyakran pattognak és sisteregnek, égésükkor a szikrakicsapódás nagyon gyakori. A gyanta égésekor nagyon sok kátrány és korom keletkezik, ezért ilyen fa használatakor számítani kell a kátránylerakódásra és a kályha gyorsabb tönkremenetelére. A fát cserépkályha esetén 30cm-re, míg kandalló esetén tűzterének ismeretében 30-60cm hosszúságúra kell fűrészelni. A frissen kivágott fa nedvességtartalma 50-60 %, amely 3 hónap alatt 40%-ra csökken. Ez a fa még nem alkalmas fűtésre, mert a hő legnagyobb része arra fordítódik, hogy a fában lévő víz elpárologjon, gőzzé alakuljon, így a cserépkályha nem fogja elérni a kívánt hőmérsékletet és a ház hideg marad. A kivágott fát csapadékmentes helyen kell tárolni vágástól számított 2 évig, amikor már csak körülbelül 18% nedvességtartalma van. Csak nagyon száraz fát használjunk, a legjobb hatásfok elérése érdekében is. Nedves fa használata esetén a fában lévő víz és az égés során keletkező víz is a füsttel együtt kicsapódik a kályha és a kémény belsejében és vékony kátrányréteget képez, illetve az ajtó üvege is kormossá válik.

KüIönbőző faféleségek

Testsűrűség kg/m3

Fűtőérték MJ/kg

Lucfenyő

400

13,8

Nyárfa

370

13,4

Nyírfa

400

14,2

Égerfa

480

14,1

Bükkfa

540

14,8

Akácfa

520

14,9

Tölgyfa

520

16,5

Gyümölcsfa

480

14,1

6. Szárítás

A cserépkályha egyik legfontosabb művelete az építés után a szárítás. Ha nem szárítjuk ki teljesen a kályhát mielőtt fűteni kezdenénk vele, a benne lévő víz a fűtés során gőzzé alakul, amely nagymértékű térfogatváltozással jár, és szétnyomja a kályhát (kinyílik, mint a rózsa). Ezért nagyon fontos, hogy a cserépkályhákat folyamatosan, lassan, fokozatosan 4-5 hétig szárítsuk és csak utána fűtsünk vele. A szárítás alatt a cserépkályha ajtaját nem szabad becsukni, hogy a huzat kihúzza belőle a vízgőzt. Miután a kályhás befejezte az építést azonnal megkezdhetjük a szárítást. Célszerű az első héten csak nyitott ajtóval szárítani a kályhát, majd a második héten már egy maréknyi nagyon apróra vágott száraz fát égessünk el naponta kétszer-háromszor, majd szépen fokozatosan naponta mindig egy marékkal többet, míg a 5. hét végére el nem érjük a napi 10 kg fát, melyet 2-3 alkalom alatt teszünk be. Ha a kályha tavasszal, vagy nyáron épül, akkor elegendő az is ha az ajtaját nyitva hagyjuk és a kályha magától szárad ki. Ősszel azért érdemes 1-2 hétig óvatosan 2-5 kg fával óvatosan befűteni mielőtt használnánk, mert ha nedvesség maradt a kályhában, akkor az még időben távozni tud.

Fontos, hogy a kályha szárítását azonnal megkezdjük, mert ellenkező esetben a víz az agyagból a kerámia felé kezd mozogni és akár a kályhacsempe elszíneződését is okozhatja.

A csempekandallót általában nem agyaggal építik, hanem hőálló betonnal, ezért az nem igényel ekkora odafigyelést. Építés utáni nap, már óvatosan befűthetünk vele.

7. Használati útmutató

A cserépkályha első begyújtása során előfordulhat hogy a füst az ajtón és a fugák között is visszaáramlik, ez azért alakulhat ki, mert kint melegebb van mint bent, vagy mert a tető a napsugárzástól felmelegedett, így a kémény tetejénél is melegebb van, mint a házban. Ilyenkor a kéményben egy visszaáramlás alakul ki, ami a füstöt nem ki, hanem a házba fújja. Ezt elkerülhetjük, ha először a kéményben a tisztítónyíláson keresztül pár darab papírt elégetünk, amíg a helyes áramlási irány ki nem alakul és megfelelő huzat nem lesz. A huzatot egy A4 méretű papírral ellenőrizheti úgy hogy a nyíláshoz teszi és ha az ott marad, akkor a huzat megfelelő.

A cserépkályha akkor is visszafüstölhet, ha a járata eldugult, vagy keresztmetszete nagyon lecsökkent, így nincs elegendő huzata. Ez több okból is megtörténhet. A fenyőfával, vagy nedves fával fűtünk akkor kátrány képződik a belső falon, így a járat keresztmetszete folyamatosan csökken. Az égés során keletkező korom is eltömítheti a járatokat. A korom általában a járatok aljában gyűlik össze, melyet a kályhások egy porszívó segítségével tisztítanak ki. Akkor is eldugulhat a járat, ha a béléstest kimozdul a cserépkályha belső falából és elzárja a levegő útját, ezt csak a kályha átrakásával lehet kijavítani.

A cserépkályhát folyamatosan melegen kell tartani. Ez nem jelenti azt, hogy folyamatosan fűteni kell! Leghatékonyabban akkor fűtünk, ha naponta kétszer 5-7 kg fát teszünk a cserépkályhába. Nagyon fontos, hogy nem szabad túl vastag fát berakni a cserépkályhába, mert az nagyon sokáig ég, így az ajtót sokáig nyitva kell hagyni, ezért a meleg jelentős része a kéményen át távozik. A túl apró fa sem jó, mert az hirtelen ellobban, így a cserépkályha rövid idő alatt túl sok hőt kap ezért a külső és belső része között nagyon nagy hőmérsékletkülönbség alakul ki, ami a kerámia megrepedéséhez vezet. Legjobb, ha a fát körülbelül 4-6 cm vastagságúra hasogatjuk. Begyújtást követően a cserépkályha ajtaját nem szabad bezárni addig, amíg a fa lángol. Csak akkor szabad lezárni a levegőnyílásokat, ha már csak parázs van. Lezárást követően a kályha azonnal melegedni kezd, mert nem hűti a beáramló hideg levegő és a meleg sem távozik a kéményen át. A cserépkályha lezárása után nem érdemes később fát rakni rá mindaddig, amíg a kályha újra hidegebb nem lesz (kb 8-10 óra), mert a fa berakása után ismét sok hideg levegőt kell bevezetni a cserépkályhába, így a belsejében lévő meleg a kéményen át távozik.

A kandallók használata sokkal egyszerűbb. A tűztérbetét levegőnyílását itt sem szabad bezárni addig, amíg ég a fa. Parázs esetén a levegőnyílás már elzárható, de mivel a tűztérbetét tömege jóval kisebb, mint a cserépkályháé, ezért pár óra után kihűl.

A cserépkályha és kandalló kerámia felületét elegendő egy száraz tiszta ruhával áttörölni. Nem célszerű erős vegyszereket alkalmazni, mert az megmarja a kerámia felületét, így később sokkal hamarabb beszennyeződnek, melyeket az érdes mázfelület miatt sokkal nehezebb kitisztítani.

8. Élettartam

A cserépkályha és a kandalló élettartamában nagyon nagy különbség van. Mivel a cserépkályha felmelegedésénél és lehűlésénél az összeépített anyagok különböző mértékben tágulnak, ezért az évek során repedések alakulnak ki, melyekből idővel füstgáz fog kijönni. Ha jól használják a cserépkályhát (egyenletesen fűtik ősztől tavaszig) akár 20 évet is kibír átrakás nélkül, ellenben aki csak néha fűt vele és akkor jól megpakolja fával, hogy szinte „dübörög” a kályha, már 2 év alatt is tönkreteheti a cserépkályháját. Tehát akkor használja jól a cserépkályháját, ha minden nap kétszer rakja meg – reggel és este – és figyel arra, hogy a kályha folyamatosan meleg legyen. Ebben az esetben a kályha ősszel kitágul és csak minimálist mozog tavaszig.

A kandalló esetében ennél egyszerűbb a helyzet. Ha a kályhás figyel arra, hogy a tűztérbetét és a kályhacsempe között meglegyen a megfelelő dilatációs hézag, szinte örökéletű lehet kandallója. Az öntöttvasból készült tűzterek élettartama a vas nagy széntartalma miatt fűtésre történő használat esetén is 50-70 év. Az öntöttvasból készült tűzterek komolyabb gyártástechnológiát igényelnek, de egyszerűbb és megbízhatóbb működést biztosítanak a velük épített kandallóknak. Itt is alkalmazhatnak samott betéteket, de ezek csak díszítő funkciót látnak el, habár tömegüknél fogva növelik a tűztér hőtároló képességét. Az acéllemez tűztereknél fontos, hogy megakadályozzák a tűztér túlhevülését, mert 5-600 °C-on már elkezd kiégni az acéllemez amúgy is alacsony (<0,06%) széntartalma, így az rideggé válik és nem tud a hőmérséklet-ingadozásokból adódó anyagfeszültségeknek ellenállni. A legkritikusabb helyek a sarkoknál, a legnagyobb feszültséggyűjtő helyeken helyezkednek el, ahol a hegesztés miatt a széntartalom nagy része már eleve elégett. Itt a használat során repedések alakulnak ki, így az égéstermék a lakótérbe juthat. Ez a folyamat normál használat esetén 5-6 év élettartamot biztosít a nem hűtött, acéllemezből készült tűztereknek. Az acéllemez tűzterek túlhevülését samott betétek használatával, illetve a lemez külső felületének intenzív, ventillátoros hűtésével próbálják megoldani. Ezekkel a módszerekkel az acéllemezből készült tűzterek élettartama 10-12 évre növelhető.