A cserépkályhák és kandallók működésének egyik legnagyobb problémája a levegőellátás. A jelenleg épülő családi, és a felújított régi házakat ma már olyan jól záródó nyílászárókkal látják el, ami egyáltalán nem enged be levegőt a házba, ezért az épület hermetikusan zárt lesz. A falazaton keresztül sem tud friss levegő beáramlani, így a kályhák működéséhez szükséges oxigént valahol be kell juttatni a házba. Ennek több módja lehetséges.

  1. A falra egy 10 cm átmérőjű lyukat fúrnak, melynek a külső felületére bogárháló kerül. A módszer hátránya, hogy a nyíláson keresztül folyamatosan hideg levegő érkezik a házba, amit, hiába fűtünk, mindig érezni fogunk.
  2. A nyílászárókra légbevezetőket építenek. A probléma hasonló az előzőkhöz, annyi különbséggel, hogy szél esetén huzatot fogunk érezni. Mindkét esetben a beáramló hideg levegőt is fűteni kell, így a költségeink jelentősen megnövekedhetnek.
  3. Légtechnika kialakítása. Az egyik legjobb megoldást jelenti, melynek segítségével a párát is eltávolíthatjuk az épületből, így a fal penészesedését is megakadályozhatjuk. Egy hőcserélő beépítésével a fűtési költségek is csökkenthetők, hiszen a beáramló levegőt felfűti a kiáramló meleg áramlat. A légtechnika hátránya, hogy drága és meglehetősen helyigényes.
  4. A levegőt közvetlenül a kéményen keresztül vezetik a kályhához. A Schiedel gyártmányú kéményeknél külön légcsatorna is található a kémény mellett. Ennek előnye, hogy a beérkező levegő közvetlenül a fűtőeszközbe jut, így nem hűti a házat. Hátránya, hogy a levegőt közvetlenül a kimenő füst mellől szívja, így a befelé áramló levegő jelentős része füstgáz, melynek minimális az oxigéntartalma.
    Forrás: www.ezermester.hu
  5. Az aljzatban egy 160 mm átmérőjű csövet fektetnek le, mely közvetlenül a kályha tűzteréhez vezet. Így a beáramló külső levegő nem érintkezik a ház légterével és nem hűti azt, tehát a cserépkályha teljesen függetlenné válik a háztól. Fontos, hogy a kialakításnál a lehető legrövidebb utat válasszuk, és a legkevesebb törés legyen benne, hogy az ellenállása a legkisebb legyen.
    A bejövő csőre egy szelepet, vagy egy égésvezérlőt kell építeni, hogy manuálisan vagy vezérelten a beáramló külső levegőt szabályozni tudjuk, illetve az égés befejeztével el tudjuk zárni a további levegő beáramlást. Külső levegő bevezetése esetén célszerű a kályhát öko-tűztérrel építeni, melynek alsó légelosztó részébe kell a külső levegőnek beérkeznie.

Sokan talán nem is sejtik, hogy a páraelszívó is veszélyeket rejthet. Egy bekapcsolt páraelszívó – típustól függően – akár 300-800 m3 levegőt is kiszívhat a házból óránként. Amennyiben a nyílászárók cseréjénél nem gondoskodtunk megfelelő légbevezetésről, a levegő minden nyíláson át a házba áramlik. A legkönnyebb út a kéményen át vezet, így ha működik a kályha, akkor a füstöt, ha nem, akkor a kéményben lévő kellemetlen szagokat szívja be a házba. Ezért fontos, hogy a cserépkályha teljesen különálló, zárt rendszert alkosson a külső levegő bevezetésével és a kéménnyel, de célszerű a páraelszívónak külön légbevezetésről gondoskodni!


<< vissza