Minden ősszel az első begyújtást a kéménnyel kell kezdeni! Ilyenkor a kémény tető feletti része a napsütés miatt akár 50 °C-ra is felmelegedhet, míg az alsó, házban lévő része csak 20°C-os szobahőmérsékletű, ezért a levegő ellentétesen, befelé áramlik rajta. Ha ilyenkor begyújtunk a kályhába, a füst nem a kémény felé indul meg, hanem minden résen keresztül a szobába. Két dolgot tehetünk:
1, korán reggel gyújtunk be, amikor a nap még nem melegítette fel a kéményt
2, Az első begyújtás előtt magasabb hőmérsékletre melegítjük fel a kémény alsó részét, mint a tető feletti része. Ehhez pár, nem színes újságot gyűrjünk össze, helyezzük be a kéménybe a tisztítóajtaján keresztül és gyújtsuk meg, de használhatunk hőlégbefúvót is.
Célszerű az őszi első begyújtásnál mindkettőt alkalmazni! Ha minden nap használjuk cserépkályhánkat, a többi begyújtásnál már nem lehet probléma, mivel a kályha melegen tartja kémény alsó részét.
Folyamatos minden napi használat esetén a cserépkályhába elegendő naponta egyszer, nagyon hideg esetén kétszer begyújtani. Nagyon fontos, hogy a cserépkályhába, ellentétben a kandallóval, egy begyújtás alatt csak egyszer teszünk fát! Begyújtás után a tűztérbe több fát betenni nem éri meg, ugyanis a plusz fa berakása miatt az égés hosszabb ideig fog tartani, ami miatt több ideig kell beengednünk a kályhába a hideg levegőt és több ideig fog a kéményen keresztül kiáramlani a már megtermelt meleg. Plusz pár darab fa hozzáadásával több hőt veszítünk, mint amit megtermelünk vele! Figyeljünk rá, hogy tűztérbe mindig csak jól kiszárított, kemény fát tegyünk be. Ha a fa túl nedves, vagy fenyőfát használunk esetleg más anyagokat is betettünk a tűztérbe (például, háztartási hulladék, OSB lap, ruha) a tűztér kormos, esetleg kátrányos lesz. Ez azt jelzi, hogy az égés nem tökéletes és éghető vagy káros anyag jut ki a környezetbe.
Azt a mennyiséget, amit aznap el akarunk tüzelni a képen látható módon tegyük be a tűztérbe. Alulra tegyük a vastagabb fát (körülbelül 5×5 centimétereseket), felülre a vékonyabbat, a legtetejére pár darab begyújtóst, ami lehet fenyőfa is.
A fák között mindig legyen egy ujjnyi rés, hogy a levegő és tűz körbe tudja járni
A farakást mindig a felső részén gyújtsuk meg, így a forró füstgáz nem hűl ki amíg átmegy a többi fán, ezért gyorsabban felmelegíti a járatot, így hamarabb elindul a kályha huzata. Ezen kívül a fában lévő nedvesség sem egyszerre távozik, így jelentős része majd csak akkor alakul gőzzé, amikor a járat már átlangyosodott, ezért az nem kondenzálódik ki.
A tűz fokozatosan terjed lefelé, ezért a fa folyamatosan bomlik, így nem keletkezik hirtelen nagy mennyiségű fagáz, amihez sok levegő szükséges, és nem keletkezik hirtelen nagy mennyiségű füstgáz sem, aminek az elszívásához nagyobb huzatú kémény kell (ilyenkor a kéményünk még hideg, így a huzata is kicsi)
Begyújtás után a hamuajtót és az ajtó huzatszabályzóját, külső levegős kályha esetén a szelepet teljesen ki kell nyitni. Égésvezérlővel ellátott kályháknál a kontroller automatikusan kinyitja a szelepet.
Öko-tűztér és külső levegőre köthető ajtó esetén a levegő a tűztérbe megadott magasságokban egyenletesen érkezik, ezáltal az égés tökéletes lesz, nem marad éghető anyag a füstgázban és a hatásfok is jelentősen nő. A kéményen keresztül szinte áttetsző fehéres füst távozik, ami pár méteren belül el is tűnik.
Amikor a tűz átjárta az alsó fákat is, felére csökkenthetjük a légbeeresztő nyílás. Például hamuajtó esetén az ajtót becsukjuk, de a rajta lévő lyukat kinyitjuk, vagy szelepes kályha esetén a szelepet középső állásra állítjuk. Égésvezérlővel ellátott kályhák esetén az egész égésfolyamatot levezérli a kontroller. A levegő csökkentését követően figyeljük meg a tűztér belsejét, ha az kormossá válik, akkor kevés a beáramló levegő, így vissza kell nyitni az ajtót vagy a szelepet. A tűztér belsejének tisztának kell maradni!
Amikor a farakás teljesen összedőlt a kályhában ismét megfelezhetjük a levegő nyílását.
A kályhát csak akkor szabad teljesen lezárni, ha már nincs benne olyan fa, ami teljes keresztmetszetébe nem égett volna át. A tűztér alján egy egybefüggő 5-10 cm-es parázsréteget kell látni, aminek a tetején apró, pár centiméteres lángocskák pislákolnak a hőtől. Ezt az állapotot 60 -80 perc alatt el kell érni, mert minél tovább tartjuk nyitva az ajtót vagy a szelepet, annál több hőt engedünk ki a kéményen keresztül. Ha a rakatunk nem ég le ennyi idő alatt, akkor túlságosan nagyra van hasogatva a fa. Ideális méret, ha a fa keresztmetszete 5×5 cm, általában ez a kereskedésben kapható fele (célszerű kettéütni a megvásárolt fát). Ha ennél kisebbre hasogatjuk a fát, akkor az túl hirtelen ellobban, túl sok füstgáz keletkezik, nem lesz tökéletes az égés és parázs sem marad.
A kályhára 12 órán keresztül több fát nem szabad rátenni, mert ez esetben újra friss levegőt kell biztosítani az égéshez és megindul a megtermelt hő a kéményen keresztül a szabadba. Lényegében több hőt veszítünk, mint amit az új rárakással termelni tudunk!
A cserépkályha, szemben a kandallóval nem akkor fog fűteni, amikor ég benne a tűz, hanem akkor, amikor teljesen lezárjuk és megreked benne a meleg. Ilyenkor a meleg a falazaton át kezd el távozni. A kép begyújtás után 40 perccel készült.
A kép begyújtás után 80 perccel készült, ekkor a cserépkályha már 10 perce le volt zárva
Begyújtás után 3 órával a cserépkályha külső felülete már 93 fokos
Begyújtás után 6 órával a cserépkályha még mindig 72 fokos
Begyújtás után 12 órával a cserépkályha 61 fokos
Begyújtás után 24 órával a cserépkályha már csak 38 fokos, ideje begyújtani megint.